taLÁNY.

Képzeld csak el a lehetetlent,

hogy apró szárnyakkal úszkálnak lent

Puha szőrüket fodrozza a víz,

ahogy rózsaszín habcsók felé tartanak

Aztán őket is lefelé húzza a mély

nem számít a vágy, sem a hév

Az életem meg van átkozva

tudtam már az anyaméhet elhagyva

ragaszkodtam

sírtam

rohantam

mindig egyedül voltam

Bár ne tudnám ki vagyok,

mert még mindig hiszek, akarok

Megöl a valóság

Éltet az illúzió

Van egy bejegyzés...

Nála született meg a fejemben majdnem egy évvel ez előtt...

Ramónnál

A bolondra gondoltam.

kimondom

És ma is emlékszem a szemeire

Láttam benne az örömöt, hogy létezem

és nem akartam

mást akartam

azóta sírok ahányszor visszagondolok rá

menedék voltam és ő az én menedékem

szerelem?

szerelem

 volt

 És ma nála

Dühös voltam  és haragos

Aztán mikor a szemébe néztem csak egy pillanatra

majdnem meginogtam

olyan jól esett volna mosolyogni

vele

de ma már csak engem tenne boldoggá

és az is csak 1 percre szólna

back space

Taníts meg hazudni!

Szájon akar csókolni a megfáradt magány

Távolról szemlél rég, csorgatja rám nyálát

Felszabdalt lelkeket éget el ma máglyán

Leköpöm, mint magamat egy szombat éjszakán

Holnaptól az ördög fűszerezi utolsó vacsorám

                                               aranyló méh

                                             táguló vagina

                                               kora tavasz

                                             paraszt

                                               hermafrodita

                                             anonim alkoholista

                                               lüktető f°sz

                                             remegő kéz

                                               anyád is kész